Az amerikai háztartások 27%-nak az egyetlen bevételét az állam biztosítja
Egy nagyon érdekes statisztika jelent meg február utolsó hetében az USA-ban, amely a háztartások bevételeit és kiadásait elemezte. A wall street-i elemzők is elővették ezt a jelentést, de ők főleg két változásra figyeltek. Az egyik a háztartások megugró bevétele volt, ami a tavalyi pandémiás stimulusnak köszönhető, amelyet viszont csak egy sokkal mérsékeltebb emelkedés követett a személyes kiadások területén.
Már magába ez a jelenség is megérne további kutatásokat, viszont a statisztikai adatok még ennél is érdekesebb tényre mutattak rá. Márpedig arra, hogy az Egyesült Államok lakossága milyen nagy mértékben függ az amerikai kormányzat támogatásától.
Ezt a jelenséget a Personal Current Transfer – a Személyi azonnali átutalásokhoz kapcsolódó kifizetésekhez kötődő grafikon mutatja meg a legjobban. Ez az adathalmaz a kormányzati forrású munkanélküli segélyeket, szociális segélyeket és egyéb támogatásokat szemlélteti. Ez az összeg januárban 5.781 billió dollárt tett ki annualizálva, ami 2 billió dollárral több a decemberi összegnél. Ha a COVID19 előtti időszakkal vetjük össze, akkor szintén egy körülbelül 2 billió dolláros emelkedést jelent, ugyanis az akkori trendek alapján körülbelül 3.2 billió dollár értékű volt a kormányzati támogatás mértéke.
Ha a teljes összegből levonjuk ezt a 2 billió dollárnyi annualizált értéket mint kormányzati átutalást, akkor a lényegében a háztartások bevétele éves szinten körülbelül 22.3 milliárd dollár értékkel csökkent a 15.696 billió dolláról $15.673 billió dollárra. Ezt egyáltalán nem mondhatjuk egy erős és egészséges gazdaság mérőszámának.
Ha ezt hosszabb távú kontextusban nézzük, akkor a lenti ábra nagyon jól mutatja, mennyire nyomasztó hatása van ezeknek a kormányzati kifizetéseknek.
A kormányzati stimulus csekkek beváltása másrészről nagyban hozzájárult a megtakarítási ráta kiugró növekedéséhez is, amely tavaly év végén 13.4%-ról 20.5%-ra emelkedett.
Konklúzióként tehát megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban az USA teljes lakosságának több mint negyedénél, pontosan 26.9%-nál a kormányzat biztosította az egyedüli bevételt.
A háztartások eladósodottsága 50 éve növekszik
Helyezzük megfelelő perspektívába a mostani helyzetet. Az 1950 és az 1960-as években az állami átutalások mértéke 7% körül alakult. Ez a szám az 1970-es évek közepétől kezdett el növekedni (pontosan akkor, mikor Nixon megszüntette a Bretton-Woods-i rendszert). Az állami támogatások mértékének következő nagy ugrása a 2008-as pénzügyi világválság utáni időszakra tehető, amikor 15-20% között volt az aránya.
Most pedig a koronavírus járvány 25% felé lőtte ezt a számot.
Ezek a számok így nagyon megcáfolják azokat az állításokat, hogy a Fed most (és az eltelt egy évtizedben) csak a lakosság 1%-át támogatta. Ez ugyancsak részben igaz, de a számok azt mutatják, hogy a kormányzat Amerika legszegényebb társadalmi szegmensének egyre nagyobb részét támogatja.
Az amerikai társadalom középosztálya jól jár azzal, hogy az amerikai dollár leértékelődik, másrészt viszont hatalmas mértékben adósodik el. Ezt a társadalmi réteget azt jellemzi, hogy reggel 9-től 5-ig dolgoznak, fizetik az adójukat, és elvárják tőlük, hogy ezért cserébe ne emeljék fel a hangjukat semmi ellen. Mindeközben a szegény társadalmi rétegek felforgatják a status quót, és évtizedes tabukat döntögetnek.
A jó hír, hogy már a középosztálynak sem kell szótlanul tűrnie ezt. Egyrészről igaz, hogy a világ országai közül az USA-ban a legnagyobb a medián bevétel. Csak három ország büszkélkedhet magasabb bevétellel. Viszont nem mindegy kihez áramlik ez a bevétel. Ahogy a lenti ábra is mutatja, hogy annak ellenére, hogy az USA-ban az egyik legmagasabb a háztartások bevétele, mégiscsak a lakosság 50%-a tartozik a középosztályba. Ezzel az USA a “banánköztársaságok” kategóriába került mint a Törökország, Kína és Oroszország.
Az OECD tanulmánya szerint viszont a felsorolt országok közül több mint a felének még aktívabb is a középosztálya mint az USA-nak.
Konklúzióként elmondhatjuk, hogy az ország elszegényedésért nem Oroszország, Kína vagy valami más ellenség felelős, hanem egy felelősre tudunk mutogatni. Ez pedig az USA jegybankja.
