Hogyan magyarázható a Bitcoin működése a viselkedési közgazdaságtan szempontjából?

A viselkedési közgazdaságtan a közgazdasági tudománynak egy olyan ága, amely a fogyasztók és befektetők “irracionális viselkedéseinek” okait kutatja és írja le. Mai cikkünkben a viselkedési közgazdaságtant a Bitcoinra is kiterjesztjük, mert lássuk be, amikor a kriptókról van szó, akkor az érzelmek, elfogultságok, heurisztikák és a társadalmi nyomás nagy hatással van a preferenciáink, meggyőződéseink és viselkedésünk kialakítására.

Túl a FOMO hatáson

Ahogyan a viselkedési közgazdaságtan is kiemeli, ha valamibe befektetünk, hajlamosak vagyunk az olyan gyakori “csapdákba is beesni”, mint a kimaradástól való félelem (FOMO – fear of missing out), a veszteségtől való idegenkedés, a csoporthoz igazodó gondolkodás (“a bandwagon” hatás) és az elsüllyedt költség.

Az ilyen kognitív utakat jól szemlélteti az alábbi grafikon, amelyet ironikus módon a Credit Suisse készített. A közelmúlt eseményeinek fényében talán óvakodnia kellett volna a “túlvállalási torzítástól”!

Credit Suisse hatás

A viselkedési közgazdaságtanban gyakran leírt heurisztikák tanulságos kereteket kínálnak a Bitcoinnal szembeni mainstream ellenállás megértéséhez is.

A viselkedési pénzügyek és a Bitcoin koncepciói ugyanis érdekes párhuzamokat mutatnak. Ilyen például: ‘FOGI (fear of getting in), vagy a beszállástól való félelem hatás’. Ezt a kialakulóban lévő új kereskedési piacnak tulajdonítjuk. Ez hihetetlenül zavaros lehet az elején, és sokak számára a technológiai bonyolultság is kételyeket okoz.

Aki azonban azt hiszi, hogy ez egy új jelenség, ami csak a kriptókat érinti, az téved. Elég csak az online banki szolgáltatások, a számlafizetés és a mobilbankolás bevezetésére gondolnia, hogy tudja, hogy minden új technológia a fogyasztók szemszögéből, különösen az elején, nagy bizonytalansággal jár. Mint ilyen, ez a FOGI hatás eltántoríthatja a “a kíváncsiskodókat” attól, hogy megtegyék azokat a viselkedési lépéseket (azaz a tanulási és felfedezési fázis), amelyek az eszközosztályban való tényleges részvételhez szükségesek.

Mindig arra emlékszünk jobban, ami most történt velünk

Ráadásul a ’közelmúlt hatás (recency bias)‘ minden bizonnyal segíthet megmagyarázni a Bitcoin ökoszisztéma ingadozásainak nagy részét is. Mivel nagyon sok jelentős hír, zavar és “félreértés” kerül a címlapokra látszólag nap mint nap a kriptovalutákkal kapcsolatban. Nem meglepő, hogy irracionálisan feltételezzük, hogy a közelmúltbeli események minden bizonnyal megismétlődnek. Ez könnyen társulhat egy olyan volatilitással, amely állandóan jelen lévőnek tűnhet, és a fogyasztókat megzavarhatja.

A 24 órában elérhető kriptopiachoz való hozzáférés csak fokozza ezt, felerősítve a csúcsvég-szabály hatását. Ez szerint a legfrissebb és legintenzívebb pozitív vagy negatív események (vagy “csúcsok”) a legnagyobb súllyal esnek latba abban, ahogyan bizonyos dolgok megélésére emlékszünk. Így potenciálisan indokolatlanul befolyásolhatják a jövőbeli döntéseket.

Időbeli diszkontálás és a YOLO hatás

De az összes torzítás és heurisztika közül, amelyek magyarázhatják a Bitcoin mai általános megítélését, az időbeli diszkontálás a legelőremutatóbb. Ez az a hajlamunk, hogy a jövőbeni kívánt eredményt kevésbé értékesnek érzékeljük, mint a jelenben elérhető eredményt. Ha ehhez hozzáadjuk a ‘YOLO-effektust – “csak egyszer élsz”‘ típusú hedonizmust és a jövőbeli “vakság” hatását, akkor ez a jellemző még jobban felerősödik.

Íme, miért.

Az emberi természethez tartozik, hogy azok, akik azt mondják, hogy “nem látom, hová tart ez az egész” nem próbálják meg elképzelni, hogy mit is akarnak elérni. A jelenre összpontosítva keresik a keretet valaminek, ami kizárólag azon az alapon létezik, amit most tudnak beazonosítani, értelmezni és internalizálni.

Ezek ugyanazok az emberek, akik a mobiltelefonok bevezetésekor azt kérdezték, hogy “miért van erre szükségünk?”. Egyszerűen nem voltak képesek előre látni, hogy a mobiltechnológia elterjedése hogyan emeli fel a társadalmi kapcsolatokat, központi szerepet kap egy egész fizetési iparágban, és alapvetően változtatja meg a távközlési szektort. Az időbeli diszkontálás problémája tehát mindennapos. Valójában ezt a jelenséget a lakosság széles rétegének siralmas nyugdíj-megtakarítási arányához és hajlandóságához is köthetjük.

A jövő elképzelésének képtelensége, vagy egyszerűen csak a jövő iránti érdektelenség a “miért?” megértésének és megmagyarázásának rövidítése iránti vágyhoz vezet. A “kontroll illúziója” heurisztikával kombinálva – vagyis azzal a meggyőződéssel, hogy a világot nagyobb mértékben vagyunk képesek irányítani, mint amennyire valójában irányítjuk – nem akarunk abban hinni vagy bízni, hogy az új technológiában egy ígéretes világ rejlik.

A régi új technológia narratíva

Egy másik érdekes pszichológiai nézőpont így foglalható össze: A Bitcoint 2009 januárjában mutatta be a világnak Satoshi Nakimoto. Akkoriban ez egy úttörő, forradalmi ötlet volt. Mostanra azonban szó szerint több ezer blokklánc protokoll és kriptoprojekt létezik – amelyek közül sokan hasznosságukban és ígéretükben megelőzték a Bitcoint.

Vagy másképp fogalmazva: a Bitcoin ma már egy régi új technológiának számít. Ez tehát az elérhetőségi heurisztika egy formája, amely megragadja azt a hajlamunkat, hogy a gyorsan és könnyen előhívott információkat előítéletessé tegyük, hogy véleményt alkossunk.

Ennek a nézőpontnak az ellenzői azonban nevetnek ezen. Tizennégy év aligha tekinthető “régi dolognak”. A technológia másokhoz képest meglehetősen csodálatosan állta ki az idő próbáját. A blokkláncon az innováció továbbra is fontos szerepet tölt be, hiszen sorra jelennek meg az új innovatív megoldások mint a láncok közötti hidak, a Lightning Network stb. Valójában a Bitcoin stabilitása, állandósága és biztonsága az, ami miatt a fejlődő ökoszisztéma élvonalában maradt 14 évvel később is.

Röviden, ha első vagy, akkor elkerülhetetlenül mindenhez hasonlítanak majd.

Az infláció elleni fedezet megerősítés torzítása

A Bitcoin, mint befektetés körül egy ideig az volt a narratíva, hogy az lényegében egy “az infláció elleni fedezetként szolgáló befektetés”, azaz a “digitális arany”, ha úgy tetszik.

Sokan azt állítják, hogy ez az uralkodó bölcsesség megdőlt – legalábbis egyelőre. Valójában, amiről szó van, és mindig is így kellett volna tekinteni rá, hogy a Bitcoin a szisztematikus intézményi kudarc elleni fedezet. Végtére is, maga a Bitcoin ötlete egy korábbi pénzügyi válságból született. Most, amikor olyan bankok, mint a Silicon Valley Bank (SVB), a Credit Suisse és a Silvergate csődeljárásba kerültek, a Bitcoin megmutatja, hogy mennyire értékálló és mit tud adni a világnak.

Az, hogy az infláció elleni fedezet narratíva ilyen nagyon felkapott lett, ez lényegében a megerősítési torzítás – vagy a meglévő hiedelmek előnyben részesítésére való hajlamunk – példája. Az, hogy a Bitcoin eredeti létjogosultságát (egyesek) félreértelmezik, az optimista elfogultságnak tulajdonítható. Az emberek egyszerűen továbbra is alábecsülik a negatív események megtapasztalásának lehetőségét.

És még ha nem is következik be katasztrofális szisztematikus összeomlás, pusztán annak a lehetősége is megnyitja az ajtót arra, hogy a Bitcoin mint egy új értéktároló és értékhalmozó eszköz egy új befektetési lehetőséget teremtsen.