Megérkezett a legújabb jelentés a kriptovaluták utáni adózásról
Egyes országokban a nyereség után a megszokott személyi jövedelemadót kell fizetni, más államokban ugyanakkor a szektor egésze különleges bánásmódot igényel. Mutatjuk, hova érdemes utaznod, és mely országokat kerüld inkább, ha kriptobarát adóparadicsomra vágysz.
Az öt legkedvezőbb kriptó adópolitikát folytató gazdaságok listájának élén Németország áll, tekintettel arra, hogy az államban nem kell tőkenyereségadót fizetni a kriptovaluta után, ha a magánszemély legalább egy évig megtartja azt. Érdekes módon az ország adókedvezménye a saját állampolgárainak is kedvez – ellentétben a legtöbb adóparadicsommal, ahol főleg a tengerentúli befektetők javait részesítik előnyben.
Németország után Olaszország, Svájc, Szingapúr és Szlovénia is felkerült a listára.
Ezeket az országokat érdemes elkerülni
Ami az érme másik oldalát illeti, Belgium vezeti a top 5 legkevésbé jutányos adópolitikával rendelkező államok toplistáját. Az országban ugyanis a nyereség után 33%-os adót kell fizetni, a profi kereskedőknek pedig akár 50%-os progresszív adókulccsal is számolniuk kell. A következő négy helyet Izland, Izrael, a Fülöp-szigetek és Japán foglalja el, figyelembe véve, hogy az említett államokban az átlagnál magasabb jövedelemadót kell fizetni a kriptovaluta kereskedelemből származó nyereség után. A listát hatodik helyen tovább bővíti India is, ahol a kriptopénzből származó nyereségre 30%-os átalányadó, a 600 dollár feletti kriptovaluta tranzakciókra pedig 1%-os tranzakciós adó (illeték) vonatkozik.
Még mindig van hova fejlődni
A felmérés szerint klasszikus adóparadicsomnak számítanak a Bahamák, a Bermudák, Fehéroroszország és az Egyesült Arab Emírségek is (ahol az ország úgynevezett „szabad zónáiban” nem kell adót fizetni a kriptovaluták után). Ha valaki lemaradt volna, nemrégiben a Közép-afrikai Köztársaság is felkerült a listára, miután elkötelezte magát a bitcoin mellett, majd megerősítette: hamarosan a tengerentúli befektetők számára pénztárca kímélő adókedvezményekkel fog hízelegni.
A szomorú igazság, hogy az adótörvények jóval egyértelműbbek azokban az adóparadicsomokban, amelyek elsősorban a külföldi befektetőket próbálják magukhoz édesgetni. A hagyományos gazdaságokban pedig még mindig hiányzik a megfogható keretrendszer és a megfelelő útmutató a szektor egészének kezeléséhez.
