Három stratégia a Bitcoin határidős ügyletek kereskedéséhez
Azokban az esetekben, amikor határidős szerződések felszámolásról jelennek meg információk, a legtöbb kezdő befektető vagy elemző ösztönösen arra gondol, hogy ez az instrumentum csak a szerencsejátékosoknak lehet kedvező a magas tőkeáttétel és magas kockázatok miatt. Nincs kétség afelől, hogy néhány derivatív termékekkel kereskedő tőzsdén erre a szerencsejáték típusú tevékenységre ösztönzik a retail kereskedőket. De ez nem jelenti azt, hogy a teljes derivatív termékek piacára ez a jellemző.
Mai cikkünkben három konzervatív kereskedési stratégiát nézünk át, amit a profi kereskedők alkalmaznak ezeknél a kockázatos befektetési tranzakcióknál.
A marginkereskedők a coinjaik nagy részét a saját tárcájukban tartják
A legtöbb befektetőnél alapszabály, hogy a coinjak nagy részét, amivel nem kívánnak kereskedni, saját hidegtárcájukban tartják. Ugyanis nagyban csökkenthető a hackertámadás és ezzel a lopás esélye, ha a tárca nem csatlakozik az internetre. Ennek viszont van egy hátránya is. Hogyha azonnali kereskedési pozíciót kell felvenni, akkor a coinokat nem biztos hogy időben a kriptotőzsdére tudjuk utalni, főleg akkor, ha a hálózaton alapból nagy a forgalom.
Éppen ebből kifolyólag, a határidős ügyletek a kereskedők preferált instrumentumai azokban az esetekben, amikor csökkenteni akarják a kitettségüket volatilis piaci viszonyok között. Például, ha egy kereskedő egy kis margint – pl. 5%-ot helyez el a tőkéjéből, akkor akár 10%-os áttétellel is nagyban csökkentheti a nettó kitettségét.
Ezek a kereskedők aztán el tudják adni a pozíciójukat a spot tőzsdéken később, és ezzel egyidejűleg zárják a short pozíciójukat. Ezzel ellentétben, ha valaki hirtelen növelni akarja a kitettséget, pont ezeket a határidős ügyleteket kell megkötnie. A derivatív pozíciókat akkor zárják, ha a pénz vagy a stabilcoin megérkezett a spot tőzsdékre.
Lépcsőzetes felszámolások kikényszerítése
A bálnák tisztában vannak vele, hogy a volatilis piacokon a likviditást általában csökkentik. Ennek eredményeképpen néhányan direkt nagy áttételes pozíciókat nyitnak, és arra számítanak, hogy kötelező lesz majd zárni azokat az elégtelen marginok miatt.
Habár úgy tűnik, hogy ezzel elvesztik a pénzüket az ügyleten, valójában lépcsőzetes felszámolásokat kényszerítenek ki annak érdekében, hogy a piacot az általuk preferált irányba tereljék. Természetesen ebben az esetben a kereskedőnek nagy tőkével kell rendelkezni, és akár több felhasználói egyenleggel is rendelkeznie kell, hogy ezt meg tudja valósítani.
Inverz swap ügyletek díjai
Az inverz swap ügyletek beépített díjakkal rendelkeznek, amit minden nyolc órában kiterhelnek. Ezzel biztosítják, hogy nem lesz a tőzsdén egyensúlytalanság kockázati szempontból. Habár mind a vevőknél, mind pedig az eladóknál a nyitott pozíciókat fedezik az idő minden pillanatában, az alkalmazott valós áttétel változhat.
Ha a vevők a long pozíciókkal több áttételt követelnek, akkor a finanszírozási díjak emelkednek. Így ezeknek a vevőknek kell megfizetni ezt a díjat.
A market maker és arbitrázs rendszerek folyamatosan monitorozzák ezeket a díjakat, és nyitnak is ilyen áttételes pozíciókat annak érdekében, hogy beszedjék ezeket a díjakat. Habár úgy tűnhet, hogy könnyű ezeket megvalósítani, ezeknek a kereskedőknek hedge pozíciókat kell felvenni a spot piacokon.
A derivatívák használatához tudásra, tapasztalatra és egy igencsak nagy méretű tőkemennyiséggel kell rendelkezni, hogy ezeket a volatilis időszakokat túl tudják élni. Azonban ahogy a fenti példák is mutatják, lehetőség van az áttételes ügyletek alkalmazására anélkül is, hogy vakmerő kereskedőnek tartsanak valakit.
