Kijelenthetjük: Argentína elinflálódott, az USA lehet a következő

„Ezúttal másképp lesz” – a monetáris politika és a közgazdaságtan egyik legveszélyesebb mondása. Az argentin politikusok úgy vélik, hogy az infláció multikauzális (számos okra visszavezethető), azaz beavatkozással minden megoldható. Ez azonban nagy hiba. Ami pedig azt illeti, az amerikai dollár hamar az argetin peso sorsára juthat, mely – ha titkon is – komoly, visszafordíthatatlan problémákkal hadakozik.

Argentínában a fogyasztói árak az elmúlt egy év alatt 58 százalékkal emelkedtek. Az országban az infláció több mint hatszor súlyosabb, mint Uruguayban, ötször magasabb, mint Chilében, és négyszer jelentősebb, mint Brazíliában és Paraguayban – avagy azokban a szomszédos országokban, amelyek ugyanolyan globális problémáknak vannak kitéve, mint a szóban forgó dél-amerikai ország. A szomorú igazság ugyanis, hogy az árak bődületes emelkedése a monetáris politikai döntéshozók és az eszeveszett pénznyomtatásra vezethető vissza. Az elmúlt tíz év alatt a peso nemzeti fizetőeszköz a dollárral szemben 99%-ot veszített értékéből, így – ha lehet mondani – az állam magatartása inkább gazdasági aberráció, mintsem „inkluzív monetáris lépés” (ahogyan azt Axel Kicillof, Buenos Aires kormányzója nevezte).

Nem minden úgy van, ahogyan azt hangoztatják

Számos argentin peronista (peronizmus: politikai mozgalom) azzal próbálja menteni a bőrét, hogy az Egyesült Államok is hasonlóan növeli a pénzkínálatot, még sincs infláció. Ez az érv azonban nem teljesen állja meg a helyét. Az USA felhozatala ugyanis hatszor szerényebb, mint Argentínáé, ráadásul a helyi politikusok szintén 8,5%-os inflációról beszélnek. Ráadásul az elmúlt évtizedben Argentínában az aggregált pénzkínálat több mint tizenegyszer gyorsabban nőtt, mint az Egyesült Államokban. Ekkora őrületet pedig mindezidáig csak Venezuelának sikerült generálnia.

Ami pedig azt illeti, nemcsak a külföldiek nem kérnek pesoból, hiszen Argentína polgárai is igyekeznek kibújni az alól, hogy saját valutájukra értéktartalékként és fizető eszközként tekintsenek. Az országban egyébként nem volt dollarizáció – pusztán kijelentették, hogy a helyi pénznem egyenlő az amerikai dollárral. Ez ugyanakkor pusztán egy tévhit volt, és amikor a buborék kipukkadt, a döntéshozók tovább rombolták a valuta vásárlóerejét.

Az amerikai dollár tényleg erősebb, mint valaha?

Az Egyesült Államok jelenleg nem küzd hasonló problémákkal (vagy legalábbis a politikai döntéshozók ezt hirdetik). A Fed szerint az amerikai dollárba vetett bizalom folyamatosan nő, amiért a világ legtöbb valutájához képest permanensen izmosodik. Itt viszont érdemes megemlíteni, hogy a dollár iránti lojalitás gyorsabban felszívódhat, mint azt a döntéshozók gondolnák. Az amerikai gazdaság jelenlegi „fékek és ellensúlyok” politikája, valamint a nyitott pénzügyi rendszer megtarthatja ugyan az amerikai dollárt a világ tartalékvalutájaként, a jelenleg is fennálló helyzet azonban nem éppen rózsás. Egyrészt az egyesült államokbeli politikusok egyre inkább a még agresszívabb monetáris politika felé fordulnak az állami költségvetés finanszírozása érdekében; másrészt egyes nemzetek dollárt helyettesítő alternatívákat keresnek.

Ha túl messzire mennek, onnan már nincs visszaút

Azt gondolhatjuk, hogy őrültség összehasonlítani Argentína helyzetét az Egyesült Államokéval, a túlzásnak tűnő párhuzam ugyanakkor valóban jelen van. Elég csak megnézni a költségvetést masszívan növelő és a kevésbé népszerű, már-már elértéktelenedett pénznemmel rendelkező kormányok történetét, és máris nyilvánvalóvá válnak az euró és a dollár kockázatai. Talán úgy hinnénk, a fejlett országok politikusai soha nem engednék, hogy gazdaságuk tönkremenjen, de ne felejtsük el, hogy évtizedekkel ezelőtt még Argentína is gazdag és virágzó gazdaság volt. Sőt, a huszadik század elején az ország a világ egyik leggazdagabb államának számított. A protekcionizmus, a populista intervenciós politika és az őrült monetáris döntések kombinációja azonban egy-kettőre tönkretette a gazdaságot, ami azóta sem állt talpra.

Velünk ez nem történhet meg, ezúttal másképp lesz” – szorgalmazzák az Egyesült Államok és Európa politikusai, reflektálva az argentin kormány helyzetére. Nos, az ember valóban mások hibáiból tanul, azonban a kormány beavatkozása és a külgazdaság hatásai ellen védekező gazdaságpolitika aláássa az államba és intézményeibe vetett bizalmat. Amint pedig a folyamat elkezdődik, igazából már csak idők kérdése, hogy a polgárok aranyba vagy egyéb értéktárolókba helyezik megtakarított pénzüket. Az EU szabályozó hatósága nemrégiben egyékbént arra figyelmeztetett, hogy a növekvő infláció a kriptovaluták felé terelhetik a befektetőket. 

Ahogyan azt J.P. Morgan bankár is hirdeti: az arany a pénz, minden más pedig hitel. A hitel pedig bizalom, ami, ha egyszer megszűnik, a valuta összeomlik.

Készült a Mises Institute írása alapján.