Amikor végleg betelik a pohár, az államok megnézhetik majd magukat
Miközben a KYC (know your customer) szabályozási követelmények és a tartalmak cenzúrázása világszerte elterjed, a Bitcoin visszaállítja a rendet és hatalmat ad az emberek kezébe. A világ egy központosított rendszerhez lett szoktatva, amely megköveteli, hogy bemutassuk személyi igazolványunk, ha bankszámlát kívánunk nyitni, vagy éppen repülőre kívánunk szállni. A kriptovaluták atyja azonban éppen időben, derült égből villámcsapásként érkezett, hogy pénzátutalásainkat engedély és a Nagy Testvér megfigyelése nélkül bonyolítsuk le. Már csak egy kérdés maradt: Te bevállalod?
A KYC mögött más áll, mint gondolnánk
A Bitcoin közösség köreiben hatalmas vita folyik a KYC követelmények körül. Hiba lenne belemennünk abba, hogy mely megoldás lenne a legmegfelelőbb az emberek adatvédelme szempontjából. Úgy gondoltuk ugyanakkor, hogy mindenképp érdemes szót ejtenünk arról, hogy egyáltalán mi az a KYC, honnan indult és a szabályozók szerint miért lehet hasznos az ügyfelek számára.
A KYC követelményt elméletileg azért vezették be, hogy az ügyfelek személyazonosságának szemügyre vegyék, és létrehozzanak egy olyan ellenőrzési folyamat, amely a valóságban végső soron megfosztja az embereket magánéletük feletti jogaiktól.
Úgy fog összeomlani a rendszer, mint a berlini fal
Amikor az útlevél ötletéről – mely lehetővé teszi számunkra, hogy belépjünk egy országba, majd elhagyjuk azt – beszélünk, érdemes megjegyezni, hogy maga a koncepció nem is olyan régóta létezik. Ha pedig jobban belegondolunk, az az elképzelés, miszerint egy „vezető” által engedélyezett és ellenőrzött dokumentumra van szükségünk ahhoz, hogy utazhassunk, nem véletlen, hogy a „sötét” középkor követelményrendszerére emlékeztet.
Az emberek automatikusan egy vonalkódként születnek a világba, számot rendelnek hozzájuk, és a ma létező monetáris rendszer „rabszolgájává” válnak. De mégis mitől lesz igazán erős egy rendszer, és mi történik, ha a határokon belül élő emberek egyre kevésbé bíznak a kormány döntéseiben? Nos, kérdésünkre a választ talán az 1989 novemberében történtek következményeiben kell keresnünk. A berlini fal lerombolása sokkal többet szimbolizált, mint a kommunizmus összeomlását Németországban. Mindez annak a „valaminek” az összedőlése volt, ami megakadályozta az embereket abban, hogy elmeneküljenek saját országaikból. A nemzetállamok egész világrendszerének a veresége volt – egy olyan esemény, mely megmutatta, mire képesek az emberek, ha betelik a pohár.
Az Egyesült Államok esetében, bár fizikai fal nem létezik, a pénzügyi rendszer – hasonlóképpen a berlini falhoz – arra ösztönzi a helyi polgárok többségét, hogy kétszer is meggondolják magukat, mielőtt elhagyják az országot. 1995-ben például javaslatot tettek egy olyan „kilépési adó” bevezetésére, amelynek értelmében az amerikaiaknak tetemes összegeket kellene fizetniük a saját távozásukért (vagy inkább menekülésükért) cserébe. A törvény elfogadása óta mindez sok amerikait tart túszként a saját országában.
Manapság már sokkal súlyosabb a helyzet
Most pedig ugorjunk egyet előre napjainkra, amikor a fogva tartás egy másik formáját tapasztaljuk világszerte. Ausztrália, Kanada, Új-Zéland és egyéb országok a koronavírus világjárvány közepette például megakadályozták polgáraik távozását az államból. Néhány ember nem csak nem hagyhatta el hazáját, de egyeseket még kötelező karantén táborokra is „ítéltek”. Ha ezek az emberek jelenleg sem rendelkeznek egyéb menekülési opcióval, arra kényszerülnek, hogy továbbra is országukban maradjanak, és a bevezetett zsarnoki intézkedéseknek legyenek kitéve.
Manapaság pedig már nemcsak fizikai bebörtönzést tapasztalható, hiszen az intézkedések többsége az online világra is kiterjed. A közösségi médiaplatformok cenzúrázásával és a KYC követelmények bevezetésével a világ egy politikai térré változott. Egy olyan buborékká, ahol az emberek a szabad véleménynyilvánítás fogalmát már messze elfelejtették. No de, itt jön képbe a Bitcoin, mely végső soron kiveszi a hatalmat a kormányok kezéből, és visszahelyezi azt az emberek hatásköreibe. Arra ösztönzi a polgárokat, hogy olyan helyeken telepedjenek le, ahol jobb szolgáltatásokat és nagyobb szabadságot kapnak. Itt az ideje tehát, hogy a kormányok is felismerjék a tényt: hamarosan ismét betelik a pohár.
