Miben lesz más a kriptoszektor 2023-ban?

A kriptoszektor fellendülését és idei összeomlását ugyanaz a csapás okozta, amely az egész mainstream pénzügyi iparágat egy kétes kaszinóvá változtatta. Nem tragédia tehát, ha a spekulánsok 2023-ban szünetet tartanak.

2022-ben a pénzügyi szektor nagytestvérei nagy tétekben fogadtak. Ugyanazt a fajta törékeny, egymásba ágyazott és egymásra épülő tőkeáttételt használva, amely a 2008-as pénzügyi válsághoz is vezetett. Sok esetben pedig egyenesen csalást alkalmaztak – és mindezt a blokkláncon kívül, szabályok és átláthatóság nélkül. Tévesen a kriptoiparág részének tekintették őket, de pontosabb lett volna, ha úgy gondolnak rájuk, mint csatlósokra és ingyenélőkre. Ők a kriptovaluták iránti valódi érdeklődést a különböző fenntarthatatlan játékaikra használták fel.

Ezek a pénzügyi nagytestvérek nem építkezők voltak, hanem inkább vámpírokhoz lehetne hasonlítani őket, akik kétségbeesetten szipolyozzák fogaikkal mindazt, aminek pénzszaga van. Ezeknek a pénzügyi vámpíroknak az epikus kudarcai, valamint az általánosabb gazdasági körülmények rosszra fordulása azt jelenti, hogy 2023 a kriptovilágban sokkal másabb év lesz, mint 2021 vagy 2022 volt. Az alapkezelők szerencsejátékosai és a tokengyilkos hájp emberek mellékszereplőkké fognak visszaszorulni, oda jutnak, ahová tartoznak. Az árnyékban működő szuper-kódolók, akik valójában a kriptovaluták létezését biztosítják, visszakerülhetnek a reflektorfénybe.

Jövőre más lesz az építkezés mikéntje

De 2023 különbözni fog a korábbi “BUIDL-korszakoktól” is, amelyek során kockák hatalmas csapatai gyakran szabadon követhették azt, ami menőnek tűnt számukra. Ez minden bizonnyal még mindig megmarad, de az okos vezetők sokkal határozottabban fogják a csapataikat világosabb célok felé terelni. Hozzáférhető és megbízható frontendek építése valós igényű felhasználási esetekre, majd (remélhetőleg) bevételszerzés a felhasználóktól. A nagyközönségnek már van egy homályos elképzelése arról, hogy mi is az a kriptovaluta és mit hoz el számukra. A feladat most az, hogy kitaláljuk, hogyan adjuk el eszközként, nem pedig spekulatív befektetésként.

Ez többek között azt fogja jelenteni, hogy kevesebb spekulációs befektetés irányul majd az új tokenekbe, különösen az új “layer 1” blokkláncok érméibe. Helyette viszonylag nagyobb figyelmet kapnak majd azok a szolgáltatások, amelyek a meglévő, megbízható láncokat és ökoszisztémákat kihasználva valós kereslettel rendelkező szolgáltatásokat építenek ki. Ezek valóban igénylik a blokkláncok előnyeit – a határokon átnyúló folyamatosságot, a digitális állandóságot, a cenzúramentességet és a decentralizált irányítást.

A jövővel papolni (de nem építeni)

Ez a jövő persze feltételezi, hogy a pénzügyi nagytestvérek eléggé zavarba jönnek ahhoz, hogy némi alázatot érezzenek. Személy szerint nem hiszem, hogy ez a feladat teljesült volna. Az intézményi kereskedőknek és spekulánsoknak még mindig szükségük lehet arra, hogy az orrukat beledörgöljék az általuk kiváltott piaci zűrzavarba.

A gazdaság számos ágazatában a pénzügyek 21. századi szerepe katasztrofálisan elferdült. Ahelyett, hogy a tőkét kockáztatva hosszú távú profitot termelnének termelő infrastruktúra építésével, a tőke játéka a buborékok időzítéséről és olyan narratívák kiválasztásáról szól, amelyek a naiv befektetőket (lakossági vagy egyéb) becsapva zöldhasú drogon élő kaszinófüggőkké avanzsálja őket.

Ez tehát nem csak a kriptoszektorra jellemző probléma – különösen nem az elmúlt három évben. A túlvásárolt, túlértékelt és néha egyszerűen csak romlott vállalatok litániája csak úgy növekszik: Meta Platforms (a Facebookot átépítették egy olyan alkalmazás köré, amelynek nincsenek felhasználói), Nikola (egy elektromos járműgyártó csaló, amely 3,2 milliárd dollárt gyűjtött), Tesla (egyszer felpumpált, most eldobták), Theranos (700 millió dollár kockázati tőke, és egy újabb csalás és átverés).

A feladat tehát most az, hogy kitaláljuk, hogyan adjuk el a kriptovalutát eszközként, nem pedig spekulatív befektetésként.

Nem voltak valódi kriptósok az elbukottak

A 2022-es kriptoösszeomlás gonosztevői egy kivétellel a sötétségben születtek és nevelkedtek. A kriptóban nem láttak mást, mint a jó vadászat lehetőségét. Su Zhu és Kyle Davies a Three Arrows Capital-t devizakereskedelemre építve alapította, mielőtt átálltak volna a kriptóra. Sam Bankman-Fried hírhedten a Jane Street technikai kereskedési cégtől érkezett a kriptóba. Steve Ehrlich a Voyager Digitaltól korábban az E-Trade vezetésében vette ki a részét. Alex Mashinsky a szilícium-völgyi tech + VC szcénában parazitáskodott korábban. Az egyetlen kivétel a Terra létrehozója, Do Kwon, aki valóban csak kriptohálózatokat épített – de ezt a kockázati tőke, a tőkeáttétel és a rejtett kockázatok süppedős talaján tette.

Ezek a betyárok a kriptóban látták a következő nagy dobást, de nyilvánvalóan soha nem értették meg annak elveit és működését. Mindenekelőtt azt nem értették meg, hogy a jó kriptók nyilvános hálózatok, és a vállalatoktól merőben eltérő mechanizmusokon keresztül termelnek hozamot. Ez a legvilágosabban a kölcsönzési platformoknál volt látható, beleértve a Celsius Network, a Voyager és a Terra Anchor protokollját, amelyek magas és meglehetősen fix hozamot kínáltak olyan eszközökre, amelyek nem termeltek bevételt, ami óvhatatlanul a likviditás problémákhoz és az összeomláshoz vezetett.

Az amerikai jegybank is segítette a sárlavina kialakulását

Ezeket a megacsődöket nagymértékben elősegítette már az egy évtizede rendelkezésre álló alacsony kamatláb, amelyet az amerikai, európai és japán jegybank a befektetések ösztönzése érdekében határozott meg. Mivel a történelmileg biztonságos és kiszámítható pénzügyi lehetőségek, például az államkötvények szinte semmit sem hoztak, a tőkét a kockázati görbe szélére terelték. Ezek nagy része pedig a kriptoszektorban kötött ki. Ezután a COVID-19 világjárvány kezdetén még tovább lazítottak a költségvetési politikán, hogy a gazdaságot a felszínen tartsák. A fölös pénz a bitcoinba és más kriptókba került, ahonnan olyan feltörekvő alszektorokba szivárgott tovább, mint a decentralizált pénzügyek (DeFi) és az NFT-k. Mikor “DeFi-nyárról” beszéltünk 2020-ban, akkor érdemes egy józan pofont kiosztani magunknak és újfent elgondolkodni a központi monetáris beavatkozás károsságán (mégha a monetáris könnyítés nem a kriptoszektort célozta)

A DeFi tokenek esetében a számok és a szakzsargon elsőre biztos bódítóan hatott. A valóságban persze a DeFi-nyár egy egyszeri esemény volt és nem tett mást, mint bennfentes dollármilliomosokat hozott létre, akik csalások és átverések aknamezején navigáltak.

Ez az oka annak, hogy miközben a Terra és az Anchor protokollja úgy nézett ki, mint a DeFi új csillagai, valójában csaláson alapult az egész. Az Anchorban elhelyezett betétekre ígért eget rengető hozamokat nem a rendszer használatából eredtek, hanem kockázati tőkésektől és más, nagyon véges külső forrásokból kapták a pénzt. Haseeb Qureshi, a Dragonfly munkatársa odáig megy el az érvelésében, hogy a hozamadászatot drága “ügyfélszerzési stratégiának” nevezte, ahol a kamatokat a marketingbüdzséből fizették ki. Nagyon jól leírja a helyzetet az a szituáció is, hogy míg a Terra bedőlt, miközben 20%-os hozamot kínált, a MakerDAO a közelmúltban újra aktiválta az 1%-os hozamot, mivel a termékei iránti kereslet aktuálisan nőtt. A MakerDAO rendszer még mindig működik, a Terra meg sehol sincs.

Peter Thiel vezette tőkések találták fel a módszert, amivel a kriptóban is arattak

A kockázati tőkére alapuló finanszírozás felhasználása egy működő üzleti modell helyettesítésére egyenesen a Szilícium-völgyi kockázati buborék játékkönyvéből származik. A játék lényege, amelyet mindenekelőtt a PayPal társalapítója, Peter Thiel is megtestesít, hogy minden elérhető módon támogatják a felhasználók bevonzását, majd ezeket a “növekedési” számokat alkalmazzák a jövőbeli új felhasználók előrejelzésére, amellyel további befektetéseket húznak be, amelyet az újabb felhasználók bevonzására költenek.

A tőke lényegében bunkósbotként szolgál az ellenségek – köztük a jobban működő vállalkozásokkal vagy a jobb technológiával rendelkezők – kiiktatására és a monopóliumok kiépítésére. Bár Thiel úgy fogalmazta meg a játéktervét, mint a konkurencia kiéheztetésének módját, a megközelítés a pénzügyek által vezérelt megtévesztés egy formájának is tekinthető.

De a valóság itt is újra érvényesül: A 15 évvel ezelőtt alapított Uber még mindig mindenekelőtt a pénz elégetésére szolgáló bonyolult mechanizmus. A Facebook (ma Meta), a Thiel nevét megalapozó befektetés, az S&P 500-as index legrosszabbul teljesítő részvénye volt idén. De a Facebook vagy az Uber korai befektetőit ez bizonyára nem érdekli. Ők már nagy pénzeket kerestek azokon.

Ki lesz a következő áldozat?

Tehát a Szilícium-völgytől a Wall Streetig egy hosszú távú működő szélhámosságot állapíthatunk meg. Az amerikai kamatlábak folyamatos emelkedése azonban egyre több réteget fog lehámozni a túltőkésített zsírból, amíg sok esetben semmi sem marad.

Hogy egyértelmű legyen, nem a kockázati tőke vagy a hedge fund típusú spekuláció megszüntetéséért kell harcolnunk. Vannak olyan jóhiszemű finanszírozók, akik valóban érdekeltek abban, hogy éveken keresztül pénzt fektessenek be és új vállalkozásokat építsenek. Ők nem azért dolgoznak, hogy csak felkapják a pénzt és kámforrá váljanak. A kriptoiparban a likviditást évek óta a retail kereskedők biztosítják, és nekik mindig is lesz helyük az asztalnál.

Sajnos azonban a jóhiszemű finanszírozókat és a kereskedőket háttérbe szorították a szélhámosok, akiket összekevertünk az üzletemberekkel. Sőt, a 2020-2021-es bikapiac még inkább eltorzította a dolgok természetes rendjét azzal, hogy a pénzügyi nagytestvérek lettek a show sztárjai ahelyett, hogy mellékszereplők lennének. Légvárakat építettek, a naiv lakosság befektetéseit alapvetően hibás projektek tokenjeibe fektették, és ezért az erőfeszítésért busás díjakat szedtek be.

Ez jól példázza a fináncok, mint velejéig disztortált mentalitású faj tragikus átkát: ha csak a számokhoz értesz, de azt nem érted, hogy voltaképp honnan jön a szám, akkor egyáltalán nem értesz semmit.

A kriptovaluták valódi eszméinek kell újra az előtérben jutni

Így az idén a kriptoszektorban alaposan befürdött intézményi befektetők és hedge fundok 2023-ban nem térnek ide vissza. Az amatőr daytraderek, akik abban reménykednek, hogy mások erőfeszítéseiből életre szóló pénzt tudnak csinálni, remélhetőleg úgy döntenek majd, hogy valami produktívabbat kezdenek az életükkel. Kevesebb pénz jut majd a fejlesztőknek is. A csapatoknak a karcsúsítás elveit követve kell majd építkezniük, és sok projekt (köztük nem kevés jó projekt) el fog tűnni.

De ismétlem, a nagy képet tekintve ez a lehető legjobb, ami történhet. A kriptoszektor még mindig korlátozottan képes felelősségteljesen felszívni a tőkét. A kriptoprojekteken dolgozó tényleges fejlesztők száma még mindig csak néhány ezerre tehető.

De legalább a következő két évben a kriptovaluta eszméiben és technológiájában szilárdabban elkötelezett kisebb finanszírozók lesznek az első helyen a jó ajánlatok és ötletek tekintetében. Azt fogják csinálni, amire a finanszírozók valójában hivatottak. Nem a hájpot kergetik, és nem a Forbes meg Times magazinok címlapjaira akarnak felkerülni majd, hanem segíteni fogják a ténylegesen építkezőket a munkájuk elvégzésében.